babetta

Vida kolléga keze ügyében mostanában megfordult az autós világ pár gyöngyszeme: a ugyan még megúszta a Babettával való erőpróbát, de a Lamborghini Murciélago LP 640-nél már semmi sem akadályozta meg, hogy összemérjük az olasz és csehszlovák technika erejét. Az egyik oldalon 12 henger, 640 lóerő, a másikon egy henger és (papíron) 2,4 lóerő feszült egymásnak, pontosabban csak feszült volna, ugyanis Babettánk a gyorsulás helyszínére még bőszen elpöfögött, de a rajtot már nem érte meg - egyszerűen a klinikai halál állapotába helyezte magát.

Ekkor még tényleg átfutott rajtam, hogy adok neki egy méter előnyt

Szégyenszemre kerékpár üzemmódba kellett visszakullogni a mélygarázsunkba a V12 Lambo morgásától kísérve. Természetesen nem adjuk fel: szerviz, tuning és megpróbálunk egy erősebb autót szerezni a gyorsulásra. Nem mellesleg a képeken látható Murciélagóról hamarosan teszt és videó készül az [origo] autós szekciójába.

Nem bírta a feszültséget szegény kis Babettánk, itt már gyakorlatilag halott volt

Véleményeket, ötleteket, babettás élményeket, fotókat, sztorikat és videókat erre a címre várjuk.

Sorban állás közben, egy benzinkúton láttam meg a képeken látható kincset, amelyet természetesen nem lehetett otthagyni. A választék egyébként meglehetősen bőséges volt, Manka és Csibészke megkapó kettősén kívül még Rumcájsz is kapható volt, amint bőszen szegezi tölcséres pisztolyát. Végtelen fájdalom, hogy ez utóbit elhagytam a hazafelé tartó úton, de így legalább elmaradt a választás körüli feszültség, hogy családi idill vagy harcra kész betyár.

750 forintért szinte ajándék volt ez a megkapó páros

A Csehországból származó termék egyébként egy korábban viccesnek gondolt, ám sajnos túlságosan agresszív üzenetet hordozó kulcstartót küld a fiók mélyére: a Vadnak születtem! feliratú táblácskával végleg végeztünk!

A fiók mélyére kerül a régi agresszor kulcstartó

Tovább fokozva a nosztalgikus hangulatot, íme egy remek Rumcájsz epizód, amelyben óriásokkal konfrontálódik a család, egy borz életveszélybe kerül, valaki kővé válik mérgében, a happy end azonban ezúttal is garantált.

Rumcájsz - A harag súlya

Véleményeket, ötleteket, Babettás élményeket, fotókat, sztorikat és videókat erre a címre várjuk.

14 ezer 700 forint egy új Babettáért 1989-ben, "nagy pénz lehetett az akkor" - közölte Nógrádi Attila kollégám, miután meglátta a blokkon a vételárat. Utána néztem, hogy mennyire. A KSH hivatalos adatai szerint "az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 10 ezer 571 forint volt 1989-ben. Egy kiló fehér kenyér 12 forintba került, a világos hazai sör 12,80 volt, ám a "minőségi hazai sör"-ért már 18 forint 20 fillért kellett kifizetni. Kíváncsi voltam egy gombóc fagyi árára is, de ennek nem akadtam nyomára, a 100 grammos Szerencsi tejcsoki azonban 28,80 forint volt kereken húsz éve.

A babettázás alapjai - a képre kattintva végignézhető az útmutató

Lapozzunk már bele végre a használati útmutatóba, amelyet itt és most teljes terjedelmében közkinccsé teszünk. Akinek nincs meg otthon (az [origo] Babettájához pl. nem kaptunk), az ide mindig visszatérhet, hogy gyári útmutatást kapjon a motorja karbantartásához, vagy ha épp csak olvasgatni szeretne. Mi most csak a legérdekesebbek adatokat emeljük ki. Tudták például, hogy 70 decibel a motor hivatalos zajszintje?

"Egyszerű szerkezetű, könnyen kezelhető, kétfokozatú automata sebességváltóval ellátott, így használata komolyabb szakértelem nélkül is kényelmes utazást biztosít" - foglalta össze tulajdonképpen a moped sikersztorijának lényegét a bevezető egy mondata. A hivatalos teljesítmény adat 1,75 kW percenkénti 5000-es fordulaton (ez 2,38 lóerőnek felel meg), és miközben 51 kp (azaz 51 kilogramm) a moped tömege, a használati útmutató szerint a teherbíró képessége 135 kp. Igaz, a "hasznos terhelhetőség" 90 kp, "ebből a csomagtartó 5 kp". (Igyekszünk majd figyelni rá, és nem túlterhelni a narancssárga műanyag kosarat.)

Az ízelítőből természetesen nem maradhatnak ki a járműveknél leggyakrabban emlegetett adatok sem. A Babetta hivatalos végsebessége 40 kilométer/óra, míg a papírja tartós utazási sebességnek a 35 kilométer/órát írja. Az üzemanyag-fogyasztása ennek megfelelő: 1,8 liter 100 kilométeren 27 kilométer/órás sebességnél.

Ha ezek mellett arra is kíváncsi az olvasó, miként kell szakszerűen fékezni és megállni a motorral, vagy hogyan lehet egyszerűen kerékpárként használni, esetleg a kipufogódob hivatalosan leírt tisztításnak fortélyai érdeklik, lapozzon bele minél gyakrabban a használati útmutatóba. Mi is ezt tettük: "Sok örömet, és kellemes biztonságos utazást kíván Önnek a ZVL koncernovy podnik KOLÁROVO Csehszlovákia."

A némely képen határozottan Scherer Pétert idéző Nick Honig láthatóan élvezi az AFP fotósának figyelmét, amint átszeli stompetoreni birtokát mopedjével, az viszont nem ennyire egyértelmű, mennyire örömteli birkája számára az utazásnak ezen gépesített formája.

(Még több kép ember, állat és gép viszonyáról a kép alatt, a galériában)

Ha nem feltételezném, hogy Nick érző szívű gazda, aki napokig nem tudna mosolyogni, ha elhalálozna valamelyik állata, egészen szörnyű dolog is eszembe jutna.

Véleményeket, ötleteket, Babettás élményeket, fotókat, sztorikat és videókat erre a címre várjuk.

Nem titkolt szándékunk, hogy egy Lányok Babettával munkacímű képgalériával lepjük meg olvasóinkat, ezért akinek van ilyen tematikájú képe, azt tárt karokkal várjuk erre az emailcímre.

Némi magyarázat a vásárlásra: fontos preferencia volt, hogy a motor jó állapotban legyen, hiszen egyikünk sem rendelkezett mélyebb Babetta-szerelési ismeretekkel, de legalább ilyen sokat nyomott a latba, hogy minél fiatalabb, lehetőleg 210-es típus vegyünk, elvégre egy "sereg dolgot" korszerűsítettek rajta. Ez az oka annak, hogy nem a tökéletes állapotúra restaurált bordó veteránt vettük meg, amely igaz, hogy az első pedálmozdulatra indult, ám a nyergében érezni lehetett, hogy 33 kemény év van mögötte. Az emelkedőn csak lépésben ment fel, és sík úton is csak egy tempós biciklizés sebességét értük el vele. Ez egy kert- vagy kisvárosban lehet, hogy tökéletes, nekünk a városi dzsungelharchoz viszont ennél több kellett.

A garázsból kitolt roncs szóba sem jöhetett, és bár elsőre Gyula bácsi Babettája is nehezen akart beindulni, ám ez nem is csoda egy év álldogálás után, sőt kifejezetten pozitívnak vettük, hogy egyáltalán életre kelt némi huzigálás hatására. Ugyancsak jó pont volt, hogy Gyula bácsi egy rakás pénzt költött előzőleg a motorra, azt viszont nem tudhattuk, hogy a "gondos szervizben" maradandó károsodást szenvedett szerencsétlen Babettánk.

Vettünk tehát 38 ezerért egy viszonylag fiatal és jónak vélt Babettát, amire még rá kellett költeni 30-at, hogy használható legyen, így jelenleg 68 ezernél tartunk. Ez a terveinkhez képest sok, nem erre számítottunk, kár lenne tagadni, de még így is csak egy közepes bicikli áránál tartunk, és van egy TUTIRA üzembiztos Babetta a garázsunkban.

Néhány tucat mangalica, rackajuh, kevertvérű igásló, szamár és megszámlálhatatlan tenyészgalamb társaságában sikerült átvészelni a húsvéti ünnepeket Villány egy eldugott szegletében, amelyet langyos takaróként borított be a trágyaszag. Kipufogógázoktól elgyötört testemnek végtelen mennyiségű borral segítettem a mielőbbi akklimatizálódásban, mialatt hivatástudattól fűtve kerestem Babettára utaló nyomokat - sajnos napokig eredménytelenül. Már-már feladtam a reményt, amikor Villány egyik frekventált kereszteződésben ismerős zakatolásra kaptam fel a fejem.

A képeken látható úr akár a mozgó szobra is lehetne a "Babetta életérzésnek", tökéletesen látszik a ló és lovasa közötti összhang. A sokat látott hatalmas kék bukósisak finoman reflektál a motor állapotára, ami egy meglehetősen megviselt sárga 207-es modell elmaradhatatlan kosárral a hátulján. A lefotózott bácsi nem mellesleg igazi virtuóz módon bánt a motorral, amit bizonyít, hogy fél kézzel is magabiztosan elnavigálta a Babettát, mialatt a másikban egy seprűt szorongatott.

Véleményeket, saját Babettás élményeket, fotókat, sztorikat, videókat erre a címre várjuk.

Az alkotás láttán-hallatán először az jutott eszembe, milyen jó, hogy a gyerekeknek szánt lemezek közül hozzám csak Halász Judit bakelitje jutott el, a Veszprémi Lindát oly hitelesen alakító színésznő albuma viszont nem. Feltűnt továbbá, milyen újszerű megoldás, hogy a refrén nem csak akusztikus, hanem vizuális értelemben is megjelenik.

Komoly szakblogként persze elsősorban a nyolcvanas évek mopedezési szokásaival kell foglalkoznunk. Bár a gyalogosok belső szerveire vadászó szarvast már kevés Volga hordozta a motorháztetején, azért az akkori utcakép meghatározó Trabantjai, Ladái, Moszkvicsai sem jelentettek kisebb veszélyt a kétkerekűvel közlekedőkre, mint manapság (utóbb említett két példa esetén: sőt).

Ehhez képest komoly bátorság Lindától, hogy a forgalom ritmusánál lassabban, bukósisak és bekapcsolt világítás nélkül mopedezik Budapesten, következetesen a sáv belső felére húzódva. Persze hogy is ijedne meg egy Duna-híd lehajtóján suhanó autóktól az a rendőrkisasszony, aki miután egy IFA majdnem eltapossa a Clark Ádám téren (ahogyan az Emődi Tamástól kapott virágcsokrot), nem fut vissza az őrsre, hanem az út közepén jegyzetelni kezd.

A válság és a belpolitikai töketlenkedés hatásait még a legképzettebb közgazdászok sem tudják megjósolni, abban viszont nagy a konszenzus, hogy baj van és könnyen lehet, hogy még nagyobb lesz. Badarság lenne azt gondolni, hogy ha homokba dugjuk a fejünket, akkor szép csendben kibekkelhetjük ezt az egészet, igenis tenni kell valamit, hogy a profitéhes és könnyelmű amerikai hitelintézetek világgazdaságra mért álcsúcsosát tompítsuk.

Mit tud ilyenkor tenni egy elkényelmesedett és a végletekig elkényeztetett újságíró, aki hétről hétre megkapja a legújabb autókat és motorokat, ami miatt közvetlen környezete ha nem is utálja, de nem rajong érte és a túlpörgetett fogyasztói társadalom egy irritáló figuráját látja benne. Ezennel fityiszt mutatunk a körénk épített sztereotípiáknak és a legújabb járműcsodák méltatása mellett egy olyan fórumot is indítunk, amelyben a közlekedési tápláléklánc legalját mutatjuk be a saját bőrünkön keresztül. A cél az, hogy a lehető legolcsóbb motorizált közlekedési alternatívát népszerűsítsük, akár hiszik, akár nem, egy átlagautó telitankolásának áráért már lehet saját motorunk is, még egy tankolás áráért pedig hosszú hónapokig járhatunk is vele. Nincs hónapról hónapra emelkedő hitel, nincs dugóban ácsorgás, nincs parkolási díj és büntetés, igaz a száguldásról is le kell mondanunk és ez csak egy kompromisszum a sok közül.

Ezek után már csak egy mondat, hogy válaszoljunk is a címben feltett kérdésre: a motorizált járművek legalján kezdtünk el kutakodni, egy korszerű japán vagy olasz kismotor már erős túlzás lett volna, hiszen van ezeknél lényegesen olcsóbb megoldás is. Igen, ezzel a bloggal visszatérünk a gyökerekhez, kamaszkorunk legszebb pillanatait éljük ismét át, amikor a Babetta név még fényesebben csengett és még nem a vidéki presszók bejáratához letámasztott roncshalmazok gyűjtőneveként élt a köztudatban. Be fogjuk bizonyítani, hogy a babettázás igenis élő dolog, nem kell hozzá sok pénz csak egy kis elszántság. Mi elindultunk.

A télvíz idején is meglehetősen bőséges kínálatból az alábbi motorok keltették fel az érdeklődésünket:

Bár nem egy mai darab a képen is látható 1979-es Babetta, és nem is Budapest környékén kínálták eladásra (ami ugyancsak vásárlási szempont volt), mégis felhívtuk a hirdetőt, mert nem tudtunk ellenállni a "keveset használt, felújított és eredeti állapot" hívószavaknak, na meg persze a 21 ezer forintos árnak. Sajnos mire észbe kaptunk, már lecsapták a kezünkről, exgazdája nem kis büszkeséggel a hangjában mesélte, hogy aznap mi már legalább a sokadik érdeklődő voltunk, és ezen a sikeren felbuzdulva még egy roncs Babettát tervez felújítani és csatasorba állítani. Legyen így, de mi ezt nem várhatjuk meg.

Igényesen felújított, olcsó, gyári állapot: el is happolták az orrunk elől

Szintén nem fiatal az alábbi, 1982-es kismotor, ráadásul a gyári állapottól is igencsak messze van, mégis csábítónak tűnt az 55 km/órás végsebesség (Babetta-szinten ez maga a TGV), a beígért felújítás és persze az alkatrésznek adott második Babetta is - mindezt jelképes 20 ezer forintért, amit ráadásul irányárnak adtak meg. A telefonbeszélgetés során már kissé lehangoló híreket közölt az ifjú eladó, aki finoman megkérdezte, messzire akarjuk-e vinni a motort, mert az nem megy többet 2-3 km-nél egyhuzamban, de állítólag könnyen javítható. Fájó szívvel búcsúztunk el, pedig de jó lett volna 55-tel repeszteni.

Állítólag 55 km/órás sebességre is képes, ha éppen működik

Ezek után már némi gyanakvással hívtuk fel az alábbi (meglehetősen öreg, de állítólag tökéletesre restaurált) motor gazdáját, aki elmondása szerint csak "kocsmába és közértbe járásra" használta a kívánatos bordó színre mázolt masinát. További előny, hogy szerkesztőségünkhöz meglehetősen közel árulták, így rövid egyeztetés és ennek eredményeként felkerült az első motor a "megnézendő" listánkra.

A tulaj szerint csak kocsmába és közértbe járt vele

Természetesen a kínálat másik végéből is mazsoláztunk. A fenti Babettákhoz képest valóságos csikónak számít az 1995-ös motor. Ez már a kereklámpás 210-es modell, fantasztikus narancssárga kosárral a csomagtartóján, maga a megtestesült álom, ráadásul csábító közelségben, Budaörsön. Telefon, bömbölő tévét túlkiabáló bácsi, hely- és időpont-egyeztetés: két motorra duzzadt a "megnézendő" listánk.

Szemtelenül fiatal motor, ennek megfelelő árral

Természetesen nem csak a netről mazsoláztunk, hanem az ismeretségi kört is riadóztattuk Babettáért, és csodák-csodája, kerültek elő motorok. Ezekből az egyik "garázsban felejtett" szintén izgalmasnak találtuk, így az egyre jobban körvonalazodó vásárlási körút immár három motorosra duzzadt. Remegve vártuk a napot.